Szőlő – Vitis vinifera ‘Moldova’

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Vitis vinifera ‘Moldova’
• Magyar név: Moldova szőlő, Moldova csemegeszőlő
• Növény típusa: lombhullató, fás szárú kúszónövény / lián
• Növekedési forma: erőteljes növekedésű, kapaszkodó kacsokkal rögzülő szőlőfajta; támrendszert igényel (lugas, pergola, drótos támrendszer)
• Átlagos méret:
  • Magasság: metszés és támrendszer függvényében általában 2–4 m, kedvező körülmények között ennél magasabbra is felvezethető
  • Szélesség / terjedés: 2–3 m vagy több, ha nagy felületre nevelik

2. Lombozat

• Levelek alakja: nagy, tenyeresen karéjos, többnyire 3–5 karéjú levelek; a levélszél fogazott
• Levélméret: közepesnél nagyobb, általában 12–20 cm átmérőjű, de a hajtás erősségétől és a termőhelytől függően változhat
• Textúra: felül simább, kissé fényes vagy matt zöld, alul enyhén szőrözött lehet; a levéllemez közepesen vastag, rugalmas
• Szín az év különböző szakaszaiban:
  • Tavasz: világoszöld, friss, üde hajtásokkal és fiatal levelekkel
  • Nyár: közép- vagy sötétzöld, egészséges állapotban sűrű lombot fejleszt
  • Ősz: sárgászöldtől aranysárgáig, gyakran barnás vagy vöröses árnyalatokkal, majd lombhullás következik

3. Virágok

• Virágzó növény: igen, virágot hoz, de a díszértéke csekély; a virágok inkább a termésképzés szempontjából fontosak
• Virágzat típusa: összetett fürtös virágzat, laza bugaszerű fürt (szőlővirágzat)
• Virágok színe: zöldesfehér, apró, feltűnésmentes
• Virágok mérete: nagyon kicsik, néhány milliméteresek
• Virágzási időszak: általában késő tavasz–kora nyár, jellemzően május–júniusban

4. Termések

• Termés típusa: bogyótermés, fürtökben fejlődik
• Termések színe: sötétkék, kékesfekete, gyakran erős hamvas bevonattal
• Termések mérete: közepesnél nagyobb bogyók; a fürtök általában nagyok, tömöttek vagy középtömöttek
• Érési folyamat:
  • érés kezdetén a bogyók zöldek, kemények
  • érés közben színeződés indul, a bogyók puhulnak és cukortartalmuk nő
  • teljes éréskor sötétkék-fekete színűek, lédúsak, jellegzetes aromájúak
• Érési idő: késői érésű fajta, általában szeptember vége–október, jó termőhelyen akár tovább is a tőkén tartható
• Állatokat vonz-e: igen, az érett bogyók vonzzák a madarakat, valamint más gyümölcsevő élőlényeket is; a fürtök hosszabb ideig a tőkén maradhatnak, de ez növeli a kártevők és madárkár kockázatát

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napfényigényű; a bőséges terméshez és jó cukorfelhalmozáshoz legalább napi 6–8 óra közvetlen napsütés szükséges. Félárnyékban is megél, de a termés minősége és mennyisége romlik.
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyú és semleges közötti, kb. 6,0–7,5 pH az ideális
  • Vízlevezetés: jó vízáteresztő, laza vagy középkötött talaj szükséges; a pangó vizet rosszul tűri
  • Tápanyagigény: közepes; a túlzott nitrogénellátás erős hajtásnövekedést, de gyengébb terméskötést okozhat. A kiegyensúlyozott kálium- és foszforellátás kedvező a termésminőséghez.
• Öntözési igény:
  • frissen ültetve rendszeres, mélyre hatoló öntözést igényel
  • később mérsékelten szárazságtűrő, de a termésképzés és bogyónövekedés idején a vízellátás legyen egyenletes
  • hosszan tartó aszályban öntözés szükséges, különösen homokos talajon
  • a túlöntözést kerülni kell, mert gyökérproblémákat és gyengébb minőségű termést okozhat
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: nyugalmi időszakban, késő ősszel lombhullás után vagy kora tavasszal, a fagyok elmúltával
  • Célja: alakítás, termőegyensúly fenntartása, a termőrészek megújítása, a fürtök jobb bevilágítása és szellőzése, valamint a termésminőség javítása
  • Gyakorlat: a Moldova erőteljes növekedésű fajta, ezért rendszeres, közepesen erős metszést igényel; a túlterhelés kerülendő, mert az apróbb bogyókat és gyengébb beérést eredményezhet

Összefoglaló kertészeti megjegyzés

A Vitis vinifera ‘Moldova’ egy erőteljes növekedésű, későn érő, sötét bogyójú csemegeszőlő-fajta, amely napos, meleg fekvésben és jó vízáteresztő talajban adja a legjobb eredményt. Rendszeres metszéssel, megfelelő támrendszerrel és kiegyensúlyozott vízellátással bőtermő, jó minőségű termést hoz.

• Legjobb ültetési idő:
  • Ősz: lombhullás után, de a tartós fagyok előtt – előnyös, mert a gyökérzet még a tél előtt megindulhat
  • Tavasz: rügyfakadás előtt vagy kora tavasszal – biztonságosabb hidegebb, fagyveszélyes területeken
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fény: napos, meleg, szélvédett hely az ideális
  • Talaj: mélyrétegű, jó vízelvezetésű, középkötött talaj a legjobb
  • Kerülendő: pangó vizes, hideg, tömörödött talaj, illetve tartósan árnyékos fekvés
• Ültetési távolság:
  • tőkék között általában 1,5–2,5 m ajánlott, a művelésmódtól és a támrendszertől függően
  • ha erősebb növekedésű, nagyobb felületre nevelt tőkéről van szó, inkább a nagyobb távolság javasolt
• Ültetési mélység:
  • a gyökérlabdát úgy kell elhelyezni, hogy az oltási hely a talajszint fölé kerüljön
  • általában a gyökerek természetes helyzetben, nem túl mélyre kerüljenek; a beültetés után a tőke nyaka ne legyen betemetve
  • konténeres növénynél a földlabda felső része a környező talajszinttel egy vonalban legyen
• Első gondozási lépések:
  • ültetés után alapos beöntözés szükséges, hogy a talaj a gyökerekhez jól záródjon
  • az első 6–12 hétben rendszeres, de nem túl gyakori öntözés javasolt; a talaj felső rétege két öntözés között kissé szikkadjon meg
  • friss telepítéskor a túlzott műtrágyázás kerülendő; inkább mérsékelt, kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás szükséges a begyökeresedés után
  • a hajtásokat támrendszerhez kell kötözni, hogy egyenes, jól vezetett növekedést kapjanak
• Mulcsozás szerepe:
  • Ajánlott-e: igen, különösen fiatal tőkék esetén hasznos
  • Előnye: csökkenti a talaj párolgását, mérsékli a gyomosodást, javítja a talaj hőháztartását és segíti a gyökérzóna védelmét
  • Ajánlott mulcs: szerves mulcs, például szalma, aprított kéreg, komposztált fakéreg vagy jól érett komposzt
  • Vastagság: kb. 5–8 cm rétegben
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a tőke törzséhez; a törzs körül hagyjunk néhány centiméter szabad sávot a rothadás és a kártevők elkerülése érdekében