Szőlő – Vitis vinifera ‘Italia’

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Vitis vinifera ‘Italia’
• Magyar név: Itália csemegeszőlő, szőlő
• Növény típusa: lombhullató, fás szárú kúszónövény / lián
• Növekedési forma: erőteljes növekedésű, kapaszkodó kacsokkal rögzülő, támrendszert igénylő szőlőfajta
• Átlagos méret:
  • Magasság: támrendszertől és metszéstől függően általában 2–5 m, kedvező körülmények között ennél magasabbra is felnevelhető
  • Szélesség: 2–4 m, erős növekedés esetén nagyobb felületet is befuthat

2. Lombozat

• Levélalak: nagy, tenyeresen karéjos, többnyire 3–5 karéjú levelek
• Levélméret: általában 10–20 cm átmérőjű, a hajtás erősségétől és a termőhelytől függően változó
• Textúra: közepesen vastag, kissé bőrszerű, felülete enyhén érdes; fonákja gyakran világosabb és finoman szőrözött
• Szín az év során:
  • Tavasz: friss, világoszöld, gyakran enyhén bronzos árnyalattal a fiatal leveleken
  • Nyár: közép- vagy sötétzöld, egészséges állapotban fényesebb, sűrű lombot ad
  • Ősz: sárgászöldtől aranysárgáig, hűvösebb időben barnás, vöröses vagy narancsos árnyalatok is megjelenhetnek

3. Virágok

• Virágzat típusa: összetett fürtös virágzat, laza bugaszerű fürtökben álló apró virágokkal
• Virágok színe: zöldesfehér, sárgászöld, feltűnés nélküliek
• Virágok mérete: nagyon aprók, néhány milliméteresek
• Virágzási időszak: általában késő tavasszal, május–júniusban
• Megjegyzés: a virágok nem díszítő értékük miatt jelentősek, hanem a termésképzés alapjai

4. Termések

• Termés típusa: bogyótermés, nagy, laza vagy közepesen tömött fürtökben
• Szín: éréskor sárgászöldtől borostyánsárgáig, napos oldalon gyakran aranyos, enyhén barnuló fedőszínnel
• Méret: nagy bogyójú fajta; a bogyók jellemzően 18–24 mm körüliek, kedvező körülmények között ennél nagyobbak is lehetnek
• Érési folyamat:
  • kezdetben zöld, kemény bogyók
  • érés során a bogyók puhulnak, cukortartalmuk nő, savtartalmuk csökken
  • a héj színe sárgászöldből aranysárgába vált
  • teljes éréskor a fajta jellegzetes muskotályos aromája is erősödhet
• Állatokat vonz-e: igen, az érett bogyók vonzzák a madarakat, valamint darazsakat és más rovarokat is; a termés emberi fogyasztásra is kedvelt

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napfény; a bőséges terméshez és jó cukorfelhalmozáshoz legalább napi 6–8 óra közvetlen napsütés szükséges
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyú és semleges közötti, kb. 6,0–7,5 pH az ideális
  • Vízelvezetés: jó vízáteresztő, laza vagy középkötött talaj szükséges; a pangó vizet rosszul tűri
  • Tápanyagigény: közepes; a túlzott nitrogénellátás erős lombnövekedést, de gyengébb terméskötést okozhat
• Öntözési igény:
  • fiatal korban rendszeres, mélyre hatoló öntözés szükséges
  • később mérsékelten szárazságtűrő, de tartós aszály idején öntözést igényel a termésminőség megőrzéséhez
  • általánosan inkább ritkábban, de alaposan öntözzük, mint gyakran kis adagokkal
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: nyugalmi időszakban, késő télen vagy kora tavasszal, a fagyveszély csökkenése előtt vagy közvetlenül utána, de még a nedvkeringés erős megindulása előtt
  • Célja: alakítás, termőegyensúly fenntartása, a termés minőségének javítása, a túlzott besűrűsödés megelőzése, a következő évi termőrészek kialakítása
  • Gyakorlati megjegyzés: az ‘Italia’ erőteljes növekedésű fajta, ezért rendszeres, szakszerű metszést igényel a megfelelő fürtméret és érés biztosításához

Rövid kertészeti összefoglaló

A Vitis vinifera ‘Italia’ egy erőteljes növekedésű, napfény- és melegkedvelő csemegeszőlő fajta, amely nagy, sárgászöldből aranysárgára érő, ízletes fürtöket hoz.
Jó vízelvezetésű talajban, rendszeres metszéssel és megfelelő támrendszer mellett adja a legszebb és legjobb minőségű termést.
Különösen fontos számára a teljes napfény, a szakszerű alakító és termőmetszés, valamint a fiatal korban biztosított egyenletes vízellátás.

• Legjobb ültetési idő: kora tavasz, amikor a talaj már felmelegedett és a fagyveszély csökken; enyhe klímán ősszel is ültethető, de a tavaszi ültetés biztonságosabb
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fényviszony: napos, meleg, szélvédett hely az ideális
  • Talaj: jó vízelvezetésű, mélyrétegű, közepesen tápanyagdús talaj
  • Kerülendő: pangó vizes, kötött, hideg talajok és tartósan árnyékos fekvés
• Ültetési távolság: általában 1,5–2,5 m tőtávolság ajánlott, a támrendszer típusától és a művelésmódtól függően; házikerti nevelésnél a nagyobb távolság jobb szellőzést biztosít
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát úgy kell elhelyezni, hogy az oltási hely a talajszint fölé kerüljön; a gyökerek természetes helyzetben, megtörés nélkül kerüljenek a gödörbe, majd földdel takarjuk be és alaposan iszapoljuk be
• Első gondozási lépések:
  • ültetés után bőséges beöntözés
  • az első 6–8 hétben rendszeres, de nem túl gyakori öntözés, hogy a gyökérzet jól megerősödjön
  • az első évben mérsékelt tápanyag-utánpótlás, lehetőleg komposzttal vagy kiegyensúlyozott, nem túl nitrogéndús trágyával
  • a hajtások rögzítése támrendszerhez, hogy egyenes, jól vezethető növény fejlődjön
• Mulcsozás szerepe:
  • Érdemes-e használni: igen, különösen fiatal tövek esetén
  • Ajánlott mulcs: szerves mulcs, például komposztált fakéreg, szalma, aprított lomb vagy érett komposzt
  • Vastagság: kb. 5–8 cm rétegben
  • Előnyök: csökkenti a párolgást, mérsékli a gyomosodást, javítja a talaj szerkezetét és hőháztartását
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz, hogy elkerülhető legyen a kéregkárosodás és a rothadás