Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos ‘Szent László’)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Tilia platyphyllos ‘Szent László’
• Magyar név: Nagylevelű hárs, ‘Szent László’ fajta
• Növény típusa: Lombhullató, nagy termetű díszfa
• Növekedési forma: Fiatal korban szabályos, később széles, kerekded vagy tojásdad koronát nevelő fa; erőteljes növekedésű
• Átlagos magasság: Kifejlett korban általában 15–25 m, kedvező körülmények között ennél magasabb is lehet
• Átlagos szélesség: 8–15 m, idősebb korban szélesen terebélyesedő koronával

2. Lombozat

• Levélalak: Szív alakú, széles tojásdad, hegyes csúcsú levelek
• Levélméret: Nagy, többnyire 8–15 cm hosszú, gyakran ennél is nagyobb; a fajta nevéhez hűen a levelek feltűnően nagyok
• Textúra: Felszínük enyhén érdes, fonákuk világosabb, finoman szőrözött; a levélnyél és a fiatal hajtások is lehetnek enyhén szőrösek
• Tavaszi lombszín: Friss fakadáskor világoszöldtől középzöldig terjedő árnyalatú, üde, élénk megjelenésű
• Nyári lombszín: Sötétzöld, dús és egészséges lombkoronát alkot
• Őszi lombszín: Sárgászöldtől aranysárgáig, esetenként sárgásbarna tónusokkal; lombhullató fajként ősszel lehullik

3. Virágok

• Virágzó növény: Igen
• Virágzat típusa: Bogernyő jellegű, a hársfélékre jellemző, hosszú, világos murvalevéllel kísért virágzat
• Virágok színe: Krémsárga, halványsárga, gyakran zöldessárga árnyalattal
• Virágok mérete: Apró, de tömegesen nyíló, erősen illatos virágok
• Virágzási időszak: Általában júniusban, kedvező évjáratban június végétől július elejéig
• Megjegyzés: A virágok nektárban gazdagok, ezért kiváló méhlegelő növény

4. Termések

• Termés színe: Éretlenül zöldes, éréskor barnás, szürkésbarna
• Termés mérete: Kicsi, gömbölyded vagy enyhén tojásdad makktermés, általában 6–8 mm körüli
• Érési folyamat: A virágzást követően nyár végére, ősz elejére érnek be; a termések a murvalevéllel együtt terjedhetnek
• Ökológiai szerep: A termések önmagukban nem különösebben díszesek, de a fa virágai és a termések környezetében megjelenő rovarélet vonzza a madarakat és más élőlényeket; a hárs kiváló beporzó- és élőhelyértékű fa

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: Napos vagy félárnyékos helyen fejlődik a legjobban; teljes napot is jól tűr, de fiatal korban a szélsőségesen forró, száraz fekvést kerülni érdemes
• Talajigény:
  • pH: Semlegeshez közeli vagy enyhén meszes talajokat kedvel, de a legtöbb jó kerti talajban megél
  • Vízáteresztés: Jó vízelvezetésű, mélyrétegű talaj az ideális
  • Tápanyagigény: Közepes; a humuszban gazdag, tápanyagellátott talajban fejlődik a legszebben
• Öntözési igény: Ültetés után rendszeres öntözést igényel, különösen az első 1–2 évben. Kifejlett korban mérsékelten szárazságtűrő, de tartós aszály idején meghálálja az öntözést. Fiatal fák esetében hetente 1–2 alkalommal mélyöntözés javasolt, időjárástól és talajtól függően.
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: Késő tél vagy kora tavasz, lombfakadás előtt; kisebb korrekciós metszés nyáron is végezhető
  • Célja: Alakítás, száraz vagy sérült ágak eltávolítása, a korona átszellőzésének javítása
  • Megjegyzés: Erős visszavágást nem igényel; a hárs természetes koronája szép, ezért inkább kíméletes, fenntartó metszés ajánlott

Összefoglaló kertészeti megjegyzés

A Tilia platyphyllos ‘Szent László’ egy értékes, nagy termetű, díszes lombú és illatos virágú hársfa, amely parkokba, nagyobb kertekbe és fasorokba kiváló választás. Szép koronát nevel, jó méhlegelő, és megfelelő helyre ültetve hosszú életű, kevés gondozást igénylő fa.

• Legjobb ültetési idő: Ősszel, lombhullás után, vagy kora tavasszal, a fagyok elmúltával. Konténeres növény esetén a teljes vegetációs időszakban ültethető, de a tavasz és az ősz a legkedvezőbb.
• Ültetési hely kiválasztása: Napos vagy félárnyékos hely az ideális. Mélyrétegű, jó vízáteresztő, humuszos talajt igényel. Kerülni kell a tartósan vízállásos, tömörödött vagy nagyon száraz, sekély talajokat.
• Ültetési távolság: Egyedként ültetve legalább 8–12 m távolság ajánlott más nagy termetű fáktól, épületektől és közművektől. Fasorként vagy csoportosan ültetve a koronaszélesség és a végső méret figyelembevételével hasonló, 8–10 m-es tőtávolság célszerű.
• Ültetési mélység: A gyökérlabdát úgy kell elhelyezni, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy magasságban legyen. Konténeres vagy földlabdás növénynél ne kerüljön mélyebbre, mint amilyen mélyen a faiskolában volt; a túl mély ültetés káros.
• Első gondozási lépések:
  • Az ültetés után alapos beöntözés szükséges.
  • Az első évben rendszeres, mélyre hatoló öntözés javasolt, különösen száraz időszakban.
  • Frissen ültetett fánál a túlzott műtrágyázás kerülendő; inkább komposzttal javított talaj és mérsékelt tápanyag-utánpótlás ajánlott.
  • Ha szükséges, karózással stabilizálható, de a kötözés ne legyen szoros, és rendszeresen ellenőrizni kell.
• Mulcsozás szerepe: Igen, erősen ajánlott. A törzs körül 5–8 cm vastagon terített szerves mulcs, például fakéreg, aprított ágdarálék vagy komposztált lomb segít a talajnedvesség megőrzésében, a gyomok visszaszorításában és a talajélet javításában. A mulcsot a törzstől néhány centiméterre el kell hagyni, hogy ne érintkezzen közvetlenül a kéreggel.