Bükk – Fagus sylvatica ‘Purple Fountain’

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Fagus sylvatica ‘Purple Fountain’
• Magyar név: bíbor levelű, oszlopos/függőleges habitusú bükk, gyakran egyszerűen lila bükk vagy függőleges bíbor bükk néven említik
• Növény típusa: lombhullató díszfa
• Növekedési forma: keskeny, függőleges, erősen csüngő ágú, elegáns habitusú fa; a korona fiatalon oszlopos, később is inkább karcsú marad, az oldalágak gyakran lefelé ívelnek
• Átlagos magasság: általában 4–8 m, kedvező körülmények között idősebb korban ennél magasabb is lehet
• Átlagos szélesség: kb. 2–4 m

2. Lombozat

• Levélalak: tojásdad vagy elliptikus, enyhén hullámos szélű, ép szélű levelek
• Levélméret: többnyire 4–9 cm hosszú, 2,5–5 cm széles
• Textúra: sima, fényes felületű, vékony, de viszonylag bőrszerű tapintású; a fiatal levelek puhábbak
• Tavaszi lombszín: kihajtáskor sötét bíborvörös, vörösesbarna vagy bronzos-lila árnyalatú
• Nyári lombszín: a szín általában mély bordó, sötétlila vagy purpurny tónusú marad; erős napsütésben a szín intenzívebb, árnyékban zöldesebb lehet
• Őszi lombszín: rézbarna, barnásvörös, esetenként narancsos-barnás árnyalatokkal; lombhullás előtt gyakran meleg, rozsdás tónusúvá válik
• Lombhullás: ősszel lehulló, télen lombtalan

3. Virágok

• Virágzó növény: igen, de díszítőértéke elsősorban a lombjában van
• Virágzat típusa: a bükkre jellemző, apró, egynemű virágok; a hímvirágok gömbölyded, csüngő fejecskékben, a nőivarú virágok többnyire párosával jelennek meg
• Szín: zöldes, sárgászöld, kevéssé feltűnő
• Méret: nagyon apró, önmagukban nem látványosak
• Virágzási időszak: április–május

4. Termések

• Terméstípus: bükkmakk, tüskés kupacsban fejlődő makktermés
• Szín: éréskor barnás, fényes barna
• Méret: a makk kb. 1–2 cm, a kupacs tüskés, fásodó burka ennél valamivel nagyobb
• Érés folyamata: a termések nyár végére–ősz elejére érnek; a kupacs felnyílik, és a magok kihullanak
• Ökológiai szerep: a termések fontos táplálékot jelentenek madaraknak, mókusoknak és más kisemlősöknek; a magok a vadon élő állatok számára értékesek, de díszítő szempontból nem különösebben feltűnőek

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes nap vagy félárnyék. A legszebb lombszínt általában napos helyen adja, de a fiatal növények a tűző, forró délutáni napot és a szélsőséges szárazságot kevésbé kedvelik.
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyútól semlegesig, illetve gyengén lúgosig (kb. pH 6,0–7,5)
  • Vízáteresztés: jó vízelvezetésű, mélyrétegű talaj az ideális
  • Tápanyagigény: közepes; a humuszban gazdag, jó szerkezetű talajban fejlődik a legszebben
• Öntözési igény: friss ültetés után rendszeres öntözést igényel. Később mérsékelten szárazságtűrő, de hosszan tartó aszályban öntözni kell. A fiatal példányokat az első 1–2 évben különösen fontos egyenletesen nedvesen tartani, pangó víz nélkül.
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, még a rügyfakadás előtt
  • Célja: elsősorban alakító és fenntartó metszés; az elhalt, sérült vagy egymást keresztező ágak eltávolítása
  • Megjegyzés: a bükk természetes formája szép, ezért általában csak minimális metszést igényel. Erősebb visszavágást nem kedvel, mert lassabban regenerálódik.

Összefoglaló kertészeti megjegyzés

A Fagus sylvatica ‘Purple Fountain’ különleges, elegáns megjelenésű díszfa, amelyet elsősorban látványos, sötét bíbor lombja és keskeny, csüngő habitusa miatt ültetnek. Legszebben jó vízellátású, humuszos, mély talajban fejlődik, és fiatal korban rendszeres gondozást igényel. Szoliterként, előkertbe vagy reprezentatív kertrészbe különösen alkalmas.

• Legjobb ültetési idő: ősz (lombhullás után, a fagyok beállta előtt) vagy kora tavasz, a vegetáció indulása előtt. Konténeres növények szinte egész szezonban ültethetők, de a szélsőséges nyári hőség kerülendő.
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fény: napos vagy félárnyékos hely az ideális; a bíbor lombszín napos fekvésben a legintenzívebb
  • Talaj: mélyrétegű, jó vízelvezetésű, humuszos talaj; a tömör, vízállásos vagy nagyon száraz, sekély talajokat nem kedveli
  • Szélvédelem: fiatal korban előnyös a védettebb fekvés, mert a levelek és a hajtások érzékenyek lehetnek a kiszáradásra
• Ültetési távolság: ha több növényt ültetünk, legalább 2,5–4 m távolságot érdemes hagyni közöttük, a végleges koronaszélesség és a kívánt térhatás függvényében. Szoliterként is kiváló.
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy vonalban legyen. Ne kerüljön mélyebbre, mint amilyen mélyen a faiskolában volt.
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges.
  • Az első 1–2 évben rendszeres, mélyre ható öntözés javasolt, különösen száraz időszakban.
  • Ültetéskor komposzt vagy érett szerves anyag bekeverése előnyös lehet, de túlzott műtrágyázás nem szükséges.
  • A friss telepítés után a talaj kiszáradását kerülni kell, ugyanakkor a pangó vizet is meg kell előzni.
• Mulcsozás szerepe:
  • Érdemes-e használni: igen, különösen fiatal növényeknél
  • Ajánlott mulcs: fakéreg, aprított kéreg, lombkomposzt vagy szerves mulcs
  • Vastagság: kb. 5–8 cm
  • Előnyök: segít a talajnedvesség megőrzésében, mérsékli a gyomosodást, és javítja a talajéletet
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz; a törzs körül hagyjunk néhány centiméteres szabad sávot a rothadás elkerülésére