Indás ínfű
Fontos megjegyzés: A termékfotók illusztrációk. Az élő növények megjelenése – például: méret, szín, virágzás, ágazatosság – természetes módon eltérhet a képeken látottaktól.
Indás ínfű
Az indás ínfű egy alacsony termetű, talajtakaró évelő, amely sűrűn terjedő leveleivel és mutatós virágaival díszíti a kertet. Tavasszal és kora nyáron virágzik, könnyen gondozható, és félárnyékos helyeken különösen szépen mutat.
Az árak csak bejelentkezés után láthatók
Jelentkezz be viszonteladói fiókoddal az árak megtekintéséhez és a rendeléshez.
BejelentkezésÁltalános jellemzők
Indás ínfű (Ajuga reptans) – részletes növényleírás
1. Általános jellemzők
- Tudományos név: Ajuga reptans
- Magyar név: indás ínfű
- Növény típusa: évelő, lágyszárú talajtakaró növény
- Növekedési forma: alacsony termetű, indákkal (tarackokkal) terjedő, sűrű párnát vagy szőnyeget alkotó faj
- Átlagos magasság: 10–20 cm a lombfelület, virágzáskor a virágszárak 15–30 cm-re is emelkedhetnek
- Átlagos szélesség: egy tövön belül 20–40 cm, de kedvező körülmények között gyorsan nagyobb foltokat is beboríthat az indák révén
2. Lombozat
- Levelek alakja: tojásdad vagy elliptikus, enyhén hullámos szélű, gyakran kissé kanalasodó
- Levélméret: általában 3–8 cm hosszú és 1–4 cm széles
- Textúra: lágy tapintású, kissé szőrös vagy enyhén molyhos, közepesen vastag levéllemez
- Szín az év különböző szakaszaiban:
- Tavasz: friss zöld, sok fajtánál bronzos, lilás vagy vörhenyes árnyalattal az új hajtásokon
- Nyár: élénk zöldtől sötétzöldig; a díszváltozatoknál lehet bíbor, bronz, csokoládébarna vagy tarkalevelű
- Ősz: a lomb többnyire megmarad, de hűvösebb időben sötétebb, bronzosabb vagy lilásabb tónusúvá válhat
- Örökzöld jelleg: enyhe teleken részben örökzöld maradhat, de kemény fagyokban visszahúzódhat vagy megbarnulhat
3. Virágok
- Virágzó növény: igen
- Virágzat típusa: álörvökből álló, tömött füzérszerű virágzat a felálló virágszáron
- Virágok színe: alapfaj esetén többnyire kékeslila vagy ibolyáskék; fajtától függően lehet rózsaszínes vagy fehér is
- Virágok mérete: egyes virágok kicsik, kb. 1–2 cm-esek; a teljes virágzat látványosabb, 5–15 cm hosszú lehet
- Virágzási időszak: általában áprilistól júniusig, hűvös, párás időben hosszabb ideig is virágozhat
- Ökológiai jelentőség: nektárban gazdag, ezért méhek, poszméhek és más beporzók szívesen látogatják
4. Termések
- Termés típusa: négy résztermésre bomló makkocska (a Lamiaceae családra jellemző terméstípus)
- Termések színe: éréskor barnás, sötétbarna
- Termések mérete: nagyon apró, néhány milliméteres
- Érési folyamat: a virágzás után a termések a virágzatban fejlődnek, majd nyár elejére-közepére beérnek; a magok a növény közelében hullanak ki
- Állatvilágra gyakorolt hatás: a termések nem különösebben vonzzák a madarakat; a növény főként a beporzó rovarok számára értékes, nem pedig termésével
5. Gondozás és metszés
- Fényigény: félárnyékban fejlődik a legszebben, de elviseli a teljes napot is, ha a talaj kellően nyirkos; mély árnyékban ritkásabb és gyengébb virágzású lehet
- Talajigény:
- pH: enyhén savanyútól semlegesig, kb. 6,0–7,5 között ideális
- Vízáteresztés: jó vízelvezetésű, de egyenletesen nyirkos talajt kedvel
- Tápanyagigény: közepes; humuszban gazdag, jó szerkezetű talajban fejlődik a legjobban
- Öntözési igény:
- Frissen ültetve rendszeres öntözést igényel, hogy a gyökérzet jól megerősödjön
- Beállt állományban mérsékelten vízigényes, de tartós szárazságban öntözni kell
- Szárazságtűrés: közepes; rövid száraz időszakokat elvisel, de hosszan tartó aszályban a lomb visszaszáradhat és a növény meggyengülhet
- Metszés:
- Ajánlott időpont: virágzás után, késő tavasszal vagy kora nyáron
- Célja: az elnyílt virágszárak eltávolítása, a rendezettség megőrzése, valamint az új, sűrűbb lombképződés serkentése
- Gyakorlati megjegyzés: ha túlzottan terjed, az indák visszavághatók vagy ritkíthatók
Rövid kertészeti összefoglaló
Az indás ínfű (Ajuga reptans) kiváló talajtakaró évelő, amely félárnyékos, humuszos és mérsékelten nyirkos helyen fejlődik a legszebben.
Gyorsan terjed indáival, ezért nagyobb felületek befuttatására is alkalmas, ugyanakkor rendszeres ellenőrzést igényelhet, ha kordában szeretnénk tartani.
Látványos kékeslila virágai tavasszal a beporzó rovarok számára is értékesek, lombja pedig díszítőértékű az év nagy részében.
Ültetési segédlet
- Legjobb ültetési idő: tavasz vagy kora ősz. Tavasszal gyorsan megered, ősszel pedig a talaj még meleg, így a gyökérzet jól fejlődik a tél előtt.
- Ültetési hely kiválasztása:
- Fényviszony: félárnyék az ideális, de világos árnyékban is szépen fejlődik
- Talajviszonyok: humuszos, jó vízmegtartó képességű, ugyanakkor nem pangó vizes talaj
- Kerülendő: a túl száraz, homokos, tápanyagszegény vagy tartósan vízállásos hely
- Ültetési távolság: általában 20–30 cm-re érdemes ültetni egymástól; talajtakaró hatás eléréséhez sűrűbben, kb. 15–20 cm-re is ültethető
- Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a növény töve a talajszinttel egy vonalban legyen; ne kerüljön mélyebbre, mint amilyen mélyen a cserépben volt
- Első gondozási lépések:
- Ültetés után alapos beöntözés szükséges
- Az első 4–6 hétben a talajt egyenletesen nyirkosan kell tartani
- Erős tápanyag-utánpótlás nem szükséges; elegendő egy kevés komposzt vagy lassú lebomlású, kiegyensúlyozott tápanyag a beültetéskor, ha a talaj gyenge
- Az első évben a gyommentesen tartás segíti a gyors begyökeresedést
- Mulcsozás szerepe:
- Érdemes-e használni: igen, különösen friss ültetésnél és szárazabb fekvésben
- Ajánlott mulcs: aprított kéreg, komposztált lomb, fenyőkéreg vagy finom szerves mulcs
- Vastagság: kb. 3–5 cm
- Előnye: segít megőrizni a talaj nedvességét, mérsékli a gyomosodást és javítja a talaj szerkezetét
- Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a növény tövéhez, hogy elkerülhető legyen a rothadás




