Csüngő atlasz cédrus (Cedrus atlantica ‘Glauca Pendula’)

1. Általános jellemzők

• Tudományos név: Cedrus atlantica ‘Glauca Pendula’
• Magyar név: csüngő atlasz cédrus, kék csüngő atlasz cédrus
• Növény típusa: örökzöld, tűlevelű díszfa
• Növekedési forma: szabálytalan, csüngő ágú, gyakran vezérhajtásra nevelt, erősen karakteres habitusú fa. Természetes formájában nem egyenletesen oszlopos vagy kúpos, hanem a támasztól és a metszéstől függően ívesen lehajló, „vízesésszerű” koronát fejleszt.
• Átlagos méret:
  • Magasság: általában 2–4 m, de megfelelő támasztékkal és hosszú idő alatt ennél magasabbra is nőhet
  • Szélesség: kb. 1,5–3 m, a hajtások elterülése és a nevelés módja szerint változó

2. Lombozat

• Levelek alakja: rövid, merev, tűszerű levelek, amelyek csomókban, rövidhajtásokon állnak
• Levelek mérete: kb. 1,5–2,5 cm hosszú tűlevelek
• Textúra: kemény, szúrós tapintású, sűrű állású
• Szín az év különböző szakaszaiban:
  • Tavasz: friss, élénk ezüstkék vagy kékeszöld hajtások jelennek meg
  • Nyár: a lomb színe stabilan kékes-szürke, viaszos, matt fényű
  • Ősz: a szín többnyire változatlan marad, esetleg kissé sötétebb, acélkék árnyalatúvá válik
  • Tél: örökzöldként lombját megtartja; hidegben a kékes tónus gyakran még hangsúlyosabbnak tűnik

3. Virágok

A csüngő atlasz cédrus nem díszvirágai miatt ismert, hanem a termős és porzós tobozai miatt. A cédrusok egylaki növények, vagyis ugyanazon egyeden találhatók a hím és női ivarlevelek.

• Virágzat típusa: nem feltűnő, különálló porzós és termős tobozkezdemények
• Színe: a porzós részek sárgás, a termős részek zöldes árnyalatúak
• Mérete: kicsi, díszítőértékük csekély
• Virágzási időszak: kora tavasz, általában március–április

4. Termések

• Termés típusa: fás toboz
• Színe: fiatalon zöldes, éréskor barnás, szürkésbarna
• Mérete: kb. 5–8 cm hosszú, tojásdad vagy hordó alakú
• Érési folyamata: a tobozok több év alatt érnek be; kezdetben felállóak, majd éréskor fásodnak és szétesnek, a magok kiszóródnak
• Állatvilágra gyakorolt hatás: a magok és a tobozok bizonyos madarak és kisemlősök számára táplálékforrást jelenthetnek, de a faj nem tartozik a kifejezetten erősen madárvonzó dísznövények közé

5. Gondozás és metszés

• Fényigény: teljes napot kedvel. Félárnyékban is megél, de a legszebb kékes lombszínt és a legjobb növekedést napos fekvésben adja.
• Talajigény:
  • pH: enyhén savanyútól semlegesig, kb. pH 6,0–7,5 között ideális
  • Vízáteresztés: jó vízelvezetésű talajt igényel; a pangó vizet rosszul tűri
  • Tápanyagigény: közepes; túlzott trágyázás nem szükséges, sőt a túl erős, laza hajtásnövekedést okozhat
• Öntözési igény:
  • Frissen ültetve rendszeres, mély öntözést igényel az első 1–2 évben
  • Beállt növényként mérsékelten szárazságtűrő, de hosszan tartó aszály idején öntözni kell
  • A túlöntözést kerülni kell, mert a gyökérzet érzékeny a levegőtlen, vizes talajra
• Metszés:
  • Ajánlott időpont: késő tél vagy kora tavasz, még a hajtásnövekedés megindulása előtt; kisebb korrekciók nyáron is végezhetők
  • Célja: alakítás, a csüngő forma irányítása, a sérült vagy kereszteződő hajtások eltávolítása
  • Fontos megjegyzés: erős visszavágást nem tűr jól; inkább óvatos, célzott metszés javasolt

Összefoglaló kertészeti megjegyzés

A csüngő atlasz cédrus különleges, szoborszerű megjelenésű díszfa, amely leginkább szoliterként érvényesül. A sikeres nevelés kulcsa a napos fekvés, a jó vízelvezetésű talaj, a mérsékelt öntözés és az óvatos alakító metszés. A fiatal növényeknél a támasztás és a tudatos formázás meghatározza a későbbi habitust, ezért ültetéskor érdemes előre megtervezni a kívánt növekedési irányt.

• Legjobb ültetési idő: kora ősz vagy kora tavasz. Őszi ültetésnél a gyökérzet még a tél előtt megindulhat, tavaszi ültetésnél pedig a fagyveszély elmúltával gyorsabban beáll.
• Ültetési hely kiválasztása:
  • Fényviszony: napos, meleg, szélvédett hely az ideális
  • Talaj: jó vízáteresztő, középkötött vagy laza szerkezetű talaj
  • Kerülendő: pangó vizes, tömör, rosszul szellőző talajok, valamint a tartósan árnyékos fekvés
• Ültetési távolság: egyedileg, szoliterként a legszebb. Ha több növényt ültetünk, legalább 2–3 m távolságot érdemes hagyni közöttük, hogy a csüngő korona szabadon fejlődhessen.
• Ültetési mélység: a gyökérlabdát olyan mélyre kell ültetni, hogy a gyökérnyak a talajszinttel egy vonalban legyen; ne kerüljön mélyebbre, mint a konténerben vagy földlabdában volt.
• Első gondozási lépések:
  • Ültetés után alapos beöntözés szükséges
  • Az első vegetációs időszakban rendszeres, de nem túl gyakori mély öntözés javasolt, különösen száraz időben
  • Az első évben mérsékelt tápanyag-utánpótlás elegendő; túl sok műtrágya kerülendő
  • Ha szükséges, a gyökérzóna körül a gyommentesség fenntartása fontos
• Mulcsozás szerepe:
  • Érdemes-e használni: igen, kifejezetten hasznos
  • Ajánlott mulcs: kéregmulcs, fenyőkéreg, aprított fakéreg vagy komposztált szerves mulcs
  • Vastagság: kb. 5–8 cm
  • Előnye: csökkenti a párolgást, mérsékli a talaj hőingadozását, visszaszorítja a gyomokat és javítja a talajéletet
  • Fontos: a mulcs ne érjen közvetlenül a törzshöz; a törzs körül hagyjunk néhány centiméter szabad sávot a rothadás elkerülésére